Pécs és Szeged, avagy az ötödik és a hatodik állomás... Ausztriából hazatérve nem sok időnk maradt, hogy feldolgozzuk élményeinket, hisz' egy nap pihenő után ismét útra kelt a csapat, hogy hazai koncertmeghívásainknak eleget tegyünk.

Bevallom, kissé tartottam ezektől a koncertektől, mert itthon nem nagy divat, a hétközi buli, tekintettel arra, hogy a közönség nem nagy számban szokott megjelenni. Sőt...

Na de mindegy – gondoltam -, ha már egyszer így alakult, akkor lelkünk rá, csináljuk meg. Több okból is fontosak voltak ezek a fellépések: egyrészt, mert még nem játszottunk sosem Pécsett és Szegeden, másrészt erre a két állomásra meghívtunk egy belga zenekart (Rule Of Thumb) is. Szóval nem lett volna szerencsés, ha besül a mutatvány a belgák előtt.

Szerda. Dél körül indulunk. Első komoly feladatunk hogy összeszedjük a többi zenekart (öt zenekar lép fel: a Cadaveres de Tortugas, Without Face, Rule of Thumb, Monastery, Suttclife), mert a belgákat és a Monastery-t kivéve mindenki más ezzel a busszal jön. Irány Pécs. Nagynehezen odavergődünk a klubhoz, bizony ez nem álmaim színpada, de ne legyünk nagyravágyóak, és ne vonjunk párhuzamokat a hazai klub-helyzet és a külfödi tapasztalataink között se... nem érdemes…a lényeg, hogy végre ott vagyunk, és belga barátaink már nagyon örülnek nekünk. Naaa, mi van ezekkel?! Ők már túl vannak a városnézésen! Na meg némi ungarische pálinkán...

Bepakolás után várjuk a közönséget, és ismerkedünk. Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak elkezd ömleni a tömeg!!! Mondja is a szervező, hogy ilyet még nem pipált. Kezdődik a banzai, hamar belendül a nép, a zenekarok is felpörögnek. Utolsónak játszunk, és bár a hangzás nem a legjobb, mindenért kárpótol minket a jó hangulat. Köszi Pécs. A szervező is örvend: nézőcsúcsot döntöttünk.

Csütörtök. Jó a hangulat a buszban, még mindenkiben ott él a tegnap este élménye, és reménykedünk, hogy hasonló lesz Szeged is. Útközben zaba egy étteremben, jó a kaja, és persze a szervezők fizetik. Kész főnyeremény koncertezni, hehe Késő délután van, mire megérkezünk a szegedi klubhoz. Egész jól néz ki. A tulaj közli, hogy nem nagyon lehet hangoskodni mert a városban zaj-kommandó lófrál (szerintem Csend-őrség). Rock koncert hangoskodás nélkül??!! Azért valahogy megoldjuk, a káposzta is megmarad, de azért a kecske is megsüketül...

Az emberek meg csak jönnek, jönnek és jönnek. Mindenki ámul és bámul: csütörtökön ennyien? Megint nézőcsúcs!!! A végére igazi tömeg tolong a klubban. Kezdődhet a matiné. Hatalmas a hangulat, jók a csapatok, egymást hergelik, mindenki a legjobbat akarja kihozni magából. Fantasztikus. Amikor színpadra lépünk, óriási ováció fogad. Ezek után pedig életünk egyik legjobb fellépése következik. Szegeden, csütörtökön... Nem játszunk sokat csupán 45 percet, de azt szívből és vérből. A közönség meg teljesen bepörög, velünk együtt éneklik a szövegeket. Együtt élünk, együtt lélegzünk, együtt mozdulunk és együtt is halunk meg, ott a deszkákon.

Nincs szó amivel leírhatnám azt az estét. Utána búcsúzkodás, hazaindulás. Sajnálom, hogy sokukat nem mostanában látom viszont. Sajnálom itt hagyni ezeket a srácokat... de akármerre visz is az utunk akkor sem felejtjük el, honnét is jöttünk, és hogy mit is adtak ők és az őhozzájuk hasonlók nekünk...Köszi Szeged!!!

Pár nap múlva indulunk Belgiumba (Gent), utána Németország (Schalkau) következik. Ezekről is írok majd...később...

András & WF

mail@withoutface.com - www.withoutface.com