John Mayall jövőre hetven éves lesz. Ez már tekintélyt parancsoló kor egy átlagembernél is, pláne egy blues zenésznél. Ha hozzátesszük ehhez az illető fiatalokat megszégyenítő aktivitását is, megemelhetjük a kalapunkat: Mayall tavaly adott ki egy lemezt, amin egykori (ma már legendás) zenésztársai működnek közre, és most itt az újabb anyag, Stories címmel, amit a megszokott kísérőzenekarral, a Bluesbreakers-szel vett fel.

A tizennégy dalt tartalmazó CD-n az öreg hozza a megszokott formáját: lazán, elegánsan, roppant igényes hangszereléssel nyomja a fekete muzsikát. Annyi változás mindenképpen tapasztalható a korábbi évek zenéjéhez képest, hogy több jazz elem van a zenében. Néhány dalban megszólal a jó öreg hammond orgona is, amely olyan ízt ad a zenének, mintha a visszarepülnénk a rock aranykorába.

A lemezanyag nagyon egységes. Slágert ugyan nem tartalmaz a korong, viszont nincsenek lapos pillantok sem. Pár dalt azonban mégis kiemelnék. Az egyik dalban megemlékezik a Leadbellyről, a huszadik század első felének blueslegendájáról. A Kids Got The Blues című nótában pedig Mayall elismerően szól a blues muzsika fiatal generációjáról. A szövegben kifejezetten szurkol az ifjú bluesmaneknek: „Néhány blues hőst hallgatva tanulnak játszani, / hogy folytathassák a zenét. / Figyeljétek a kölyköket, ahogy játsszák a bluest.”

Azért én javaslom a kölyköknek is, hogy hallgassák ezt a vén bluesmant: Van mit tőle tanulni.