Szombaton kora délután Veszprémben, a posta előtti téren a jobboldal polgármesterjelöltje kampányolt. Bár ő maga nem volt jelen, csak a stábja és a kis színpadra felállított portréja. Ugyanakkor és ugyanott gyerekek játszottak önfeledten a kipakolt játékokkal. A stáb az erősítők segítségével instruálta az ifjakat. Politikáról egy szó nem esett.

A két dologban külön-külön semmi rossz nincsen: a politikus kampányoljon, főleg a választások előtt, ha eredményt akar elérni, a gyerekek pedig játsszanak. Viszont, ha a politikai kampányt összekapcsolják a gyerekekkel, - bármilyen formában - az már erkölcsileg elég erősen megkérdőjelezhető.

Mielőtt még lekommunistáznának, hadd mondjam el azt is, hogy a 94-es választásokon szintén erős visszatetszést váltott ki belőlem az MSZP egyik plakátja, amelyen egy kisfiú mosolygott.

De ezzel még nem volt vége a szombat délutáni történéseknek: feltűnt a téren a vetélytárs is, igaz magánemberként. Nosza, ezt a magas labdát egyből lecsapta a másik oldal. Üdvözölték is őt a színpadról. A polgármester nem tűnt túl boldognak. Én magam a Billa felé vettem az utamat. A bejáratnál egy nyomorék koldus morfondírozva reagált a téren elhangzottakra: „Polgármesterjelöltek? És velem mi lesz?” Tényleg, mi lesz vele?