Tisztelt Fehérköpenyes Kétlábú és Drogszagú Társai! Most, miután már meg tetszett csípni azzal a Merev Darázzsal, kérem, nézzen mélyen a szemembe, mert éreztetni akarok valamit. Látja? Félek. A Nagy Sötétségtől. Itt settenkedik körülöttem, érzem a szagát.

Akkor is így volt, amikor a Nagy Gazdi nekiment a Kis Gazdinak. Pedig a Nagy sokkal erősebb, hiszen többet eszik, egész nap vadászik, meg kaparja a földet a bokrai alatt. (Azok bogyóiból készít Dili-vizet.). A Kis meg még kölyök… Hogy’ a Holdba ne védtem volna meg?

Mikor még én is botladoztam a négy mancsomon, minden rendben volt. A Nagy Gazdi simogató mancsát még mindig érzem a hátamon. Őt láttam meg először a falkából, amikor az Illatos-bökős Fa alatt kimásztam a dobozból. Kicsit megijedtem tőle, mert nem úgy vicsorított, ahogy a többi kétlábú. De finoman fogott meg, és tett oda a Kis Gazdi mellső mancsába, akinek olyan jó kölyök-szaga volt, mint nekem! Ekkor vettem észre, hogy egy Szuka is van köztünk. Megrémültem, mert megéreztem, hogy fél. Akkor még nem tudtam, mitől...

Tiszteletbeli falkatag lettem, a Nagy meg a Szuka vadászott nekem is. Cserébe védtem a területünket, mert a kétlábúak csak faágakkal jelölik ki a részüket, még csak körbe se szagosítják. Megtettem én. Valamit mégis elronthattam, mert a Nagy rendszerint megtámadott. Silány fogazata végett Pótbunda-fogó Bőrkígyóval esett nekem, ilyenkor vonyított, és erős Dili-víz szaga volt. De a Falkavezér ezt megteheti.

Jó nagyra nőttem, tudom. Ha a hátsó mancsaimra álltam, belenézhettem a Nagy szemébe, megnyalhattam a pofáját. A Kis mellé ülve akkora vagyok, mint ő. Nem véletlenül. A Szuka éjjel mindig hozott nekem még egy kis húst. Legtöbbször félelem-szaga volt. Meg vér, és Nagy Gazdi Kan bűze. Addig maradt velem, amíg megnyugodott. Néha sósvíz folyt a szeméből, és nyüszített. Ilyenkor mindig sajnáltam.

Akkor a Nagy Fehér Laszti volt az égen. Arra ébredtem, hogy a Nőstény, meg a Kis Gazdi is nagyon nyüszít, a Nagy gazdi meg vadul ugat. Rögtön a Nagy Ól bejáratához futottam, és kiabáltam befelé, hogy mindjárt megyek, tartsanak ki! Morogva kerestem valami rést, ahol bejuthatok. Egy keskeny nyíláson passzíroztam be magam, le is zuhantam valami nyirkos, hideg helyre, ahol nagyon erős Dili-víz szag volt. Miután összeszedtem magamat, rohanni kezdtem a hangok irányába. Felfelé futottam egy ideig, mikor hirtelen a Kis hálóhelyére értem. Mind ott voltak. A Kölyök meg a Szuka szorosan egymáshoz bújva nyüszített, a Nagy meg úgy ütötte őket, ahogy engem szokott. Nem értettem, mi van, de dühös lettem. Nagyon dühös. A Kölyök észrevett, rám nézett, bűzlött a félelemtől. A Szuka tekintete is rám tévedt, és akkor először megéreztem a Nagy Sötétséget. A Nagy Gazdi hirtelen megfordult, leugatott, és megtámadott. Pont a torkának ugrottam neki...

Még most is véres a pofám. Meg Dili-víz szagú. Hé, te Fehérköpenyes! Szedd már le rólam a hangyákat! Nem bírom megemelni a fejemet. Most hova mész? Tyű, mi ez a Nyirkos Homály izé? Hűha! Repülő Kétlábúak! Jaj, a szemembe süt a Színváltós Fénygolyó! ÁH! Mi ez a zaj? Ki közeleg? Kántor? A Nagy Kutya?! De jó...

Állatorvos: - Vége, kész. Átment. Elviszik, vagy maradhat kísérletinek?

Rendőr 1: - Maradhat, ha vesz mintát a fogazatáról. Kell a tárgyaláshoz. Nem tudjuk, uszították-e. Túl pontosan harapott. Be kellett tanítaniuk erre, az fix.

Állatorvos: - Mi lett a nővel meg a gyerekkel?

Rendőr 2: - Jól vannak, megörökölték a férj üzletét a plázában.

Rendőr 1: - Vagyis az elmaradt bérleti díjak csekkjeit. A faszi is attól dilizett be, hogy veszteséges a bolt. Ezért kellett nekünk bevásárlóközpont, mi?! Hogy legyen...