Igen, a cím szentségtörő és abszurd, de pontosan ez az esemény ment végbe vasárnap este Veszprémben. A Kalapács döngette az intézmény falait. Az ex-Pokolgép hang, Kalapács József vezette heavy metal társulat először látogatott Veszprémbe. Az énekessel a színpad mögött beszélgettük a koncert előtt.

- Mostanában sokat játszol Veszprémben. Szerepet vállaltál a színházban a Kinizsi Pál darabban, néhány hete felléptél a Wöller Adél – féle koncerten a várban, most pedig ismét városunkban köszönthetünk, ezúttal a Kalapáccsal. Köt valami Veszprémhez?

- Mindenképpen kötődök, más-más okok miatt. Heavy metal koncertet ezzel a zenekarral most adunk itt először. Az előző években az Omennel talán egyszer voltunk itt, a Pokolgéppel viszont többször. Emlékszem, a művelődési házban, aztán a sportcsarnokban voltak kisebb botrányok. Szóval, Veszprémbe mindig több éves kihagyásokkal jöttünk.

- A Kalapácsnak nemrég jelent meg az új lemeze, Ösztön címmel, amelyen vérbeli, klasszikus heavy metal zene hallható. Nem féltetek ilyen zenét kiadni, amikor manapság mindenki gótikus metalt, vagy elektronikával fűszerezett zenét játszik?

- Nem, mert szerintem nem mindenki játszik olyan metal zenét. Az igaz, hogy a metal csak azon a képviselőinek a dalait adja le néha a média, akik a divatos trendből a legjelesebbek. A zenét, amit mi játszunk, úgy kezelik, mintha nem is lenne. Ettől függetlenül a műfaj világszerte létezik. Idehaza együtt játszottunk a Judas Priesttel, a Manowarral vagy a Gamma Ray-jel. Ezek mind tradicionális metal zenekarok, és nem kis nevek. Aki csak azért játssza az adott zenét, mert éppen az megy, az menjen a francba. Az egész hiteltelen és hazug. Ezt közönség is azonnal leveszi. Mi hűek maradtunk ahhoz a zenéhez, amit annak idején elkezdtünk. Van is egy széles réteg, aki erre kíváncsi. A mai koncertre egyébként kíváncsi vagyok, mert mind a hely, mind az időpont szokatlan.

- Beszéljünk egy picit a szövegekről. Egy nagyon sötét, borongós világot mutatnak be a dalok. Ugyanakkor ráismerünk saját világunkra…

- Ebben a világban élünk, erről tudunk énekelni. Viszont ebben a sötét világban végig ott a kiútnak és a jónak a keresése. Benne van az ősi, természetes mondanivaló, amely minden művészeti ágban a legnagyobbat hozta létre. Ez pedig a jó és a rossz küzdelme, ami mindegyikőnkben megtalálható. Egyértelmű pozitív szándékkal szólnak a dalok.

- Kiragadnék egy gondolatot az egyik dalból: nem a részvét fontos, hanem a részvény. Morális értelemben ennyire a padlón vagyunk?

- Ez is az ösztönökről szól. Ugye az állatvilágban is az erősebb bika nyeri meg a tehenet. A faj így tud nemesülni és az evolúció is így megy előre. Ma az értékrendet a pénz szabja meg. Párkapcsolatoknál is sokszor oda teszi le a nő a seggét, ahol pénz van. Nem az a fontos, hogy ki milyen sudár, erős, szép. Ebben a mai létbizonytalanságban még a dúsgazdag sem érzi magát biztonságban, mert a pénzhajhászás életcéljává vált, szemben egy nincstelennel, aki a mindennapi betevőt keresgéli.

- Mennyire jelent hátrányt számotokra a média közönye a műfaj iránt?

- Mindenképpen elkeserítő a helyzet, de már megszoktuk. A Pokolgép idejében sem támogattak túl bennünket, de mondjuk hetente egyszer lejátszották egy dalunkat a tévében vagy a rádióban. Ennek köszönhetően a turnékra nem csak a fanatikusok jöttek el, hanem azok is, akik kíváncsiak voltak ránk. Több emberhez jutottak el a gondolataink.

- Néhány éve volt egy nagy Pokolgép koncert. Nem tervezitek, hogy újra összeáll a régi banda egy buli erejéig?

- Én nem vagyok semmi rossznak az elrontója. A Pokolgép életem gyönyörű nyolc évét jelenti. Szerintem idén húsz éves a zenekar, persze Kukovecz Gabi a nyolcvanhármas Ki mit tud-tól számolja a Pokolgépet, mert akkor lettünk országosan ismertek. Talán jövőre... az évforduló jó alkalom lehetne...