Ez a kérdés már Veszprémbe való hat évvel ezelőtti visszaköltözésem óta fogalmazódott bennem, de csak a hétvégén megrendezett Őszi Fesztiválon látott napvilágot. Péntektől vasárnapig tartó kortárs rendezvénysorozat színvonalas, értékes műsorszámaira maroknyian voltak kíváncsiak. Miért? Elfoglaltak, visszahúzódóak, vagy érdektelenek vagyunk?

Mert szüret van, mert esik az eső. Na, ezzel nem etet meg senki. A hatvanezres megyeszékhelyen még ennek ellenére is kell(ene) lenni legalább néhány százfős magnak, amely érdeklődik a kultúra iránt.

Kikre gondolok elsősorban? Az értelmiségre, vagyis a gondolkodó, alkotó, saját véleménnyel rendelkező emberekre, nem feltétlenül a diplomával rendelkezőkre. Itt vannak városunk közéleti személyiségei, akik mindenhol és mindenkor hangsúlyozzák: Veszprém kitörési pontja csakis a kultúra lehet. Ennek ellenére Asztalos alpolgármesteren és a VMK igazgatóján, Sipos Zoltánon kívül senki nem volt jelen a megnyitón, ahol a szeptembertől májusig tartó kortárs rendezvénysorozatot indította útjára a Pannon Várszínház.

Veszprém iskolaváros: 10 középiskola, egy egyetem, egy főiskola. És semmi. Mert sajnos ez nem érződik a kulturális életében. Igen, tudom, a pedagógus bér kevés, még az emelés után is. De az Őszi Fesztivál (vagy jut eszembe), a Művészetek Házának rendezvényei ingyenesek. Ennek ellenére semmi, mindig közel ugyanaz a 10-15 ember jelenik meg a programokon.

Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy országos átlaghoz képest sok művész – író, költő, festő, grafikus – lakik a városunkban. De, ennek ellenére alig találkoztam néhány művész ismerősömmel a fesztiválon. Persze, persze alkotni kell, szükséges ehhez a nyugalom, de inspiráció lehet a beszélgetés: a gondolatok cseréje, ütköztetése is.

Még nem beszéltem orvosokról, mérnökökről, jogászokról… Nekik, nekünk az a feladatunk, hogy értéket hozzunk létre, őrizzük őket, hogy irányt és mértéket mutassunk a többieknek. Nyugaton egy-egy városi kortárs művészeti programon jelen vannak az értelmiségiek, a gondolkodó, alkotó emberek: véleményt, kritikát mondanak és merítkeznek, gazdagodnak a látottakból. Nálunk nem. Érdektelenek vagyunk, nem foglalkozunk másokkal. Kiüresedünk, bezárkózunk. Hova vezet ez? Nem messze, az biztos, és nem is jó helyre! Ez az agyhalál!

Ezért fogalmazódott meg bennem ez a nem szép, de kifejező mondat: Hol a szarba’ vagytok?