Évi szemüveges lány. Berhidáról került Veszprémbe. A Haszkovón lakik. A nyolcadikon. Macinaciban és papucsban flangál egész álló nap. Délután megiszik egy kávét a Mackóban a csajokkal, vagy beül a Szürkébe, esetleg teszkózik. Plázába nem jár - mer nincs. Munkája sincs. Pasija sincs. Falusi szingli vidéken.

Kéki Kata szintén szemüveges lány. Pestre járt egyetemre, ekkor került fel. Napjai hasonlóképpen telnek, mint Évinek, csak kicsit jobb göncei vannak, gyakrabban megy állásinterjúra, és menő helyen kávézik vagy a plázában shoppingol. Vidéki szingli Pesten.

- Persze Évinek könnyebb. Lenn van vidéken, ahol jó a levegő meg az emberek, és ha szép - márpedig szép - könnyebben megakad rajta a pasik szeme.

- Kata van inkább nyerő helyzetben: ott az az óriás forgatag, ahonnan egyszer kipörög végre egy herceg fehér porséval, menő dumával menedzserszerkóban és fekete napszemüvegben... Meg Pesten azért könnyebben akad valami meló, de olyan igazi - reggel elmész, este hazaérsz, és közben nagyon sok jót teszel ezzel a csúnya világgal.

- Vidéken mindenki leinformálható, megvannak a bennfentes titkárnők - Marikám, Gizikém, Irénkém - kis protkóval bármi elintézhető. Úgyhogy mit sír ez a falusi csaj?

- És mit szenved ez a pesti liba?

Hajtanak ezek a szingli nők; hajtják a pasikat, a melót (kéró már van - vagy legalább tegyük fel), és közben meg akarnak váltani mindenkit, aki csak az útjukba kerül. Túl sokat kombinálnak és nem merik egy percre sem eldobni azt a kis intelligens agyukat. Pedig mennyivel könnyebb lenne!

Ti, szinglik (és páros nők)! Olvassátok Rácz Zsuzsát, vagy menjetek el 19-én 17-kor a vesztendsziticenterbe a párkereső író-olvasó találkozóra. De legalább olvassátok el az utolsó oldalt, és Terézanyut ne (?!) állítsátok meg!