„Hátezengemnemérdekel!” –mondta K. Béla mezőgazdasági gépjárművezető, és felugrott a fotelból. K.-né született B. Margit ekkor hirtelen felindulásból férje után dobott egy fegyvernek látszó tárgyat. K. Béla a felesége édesanyja felől érdeklődött az udvaron kóricáló tyúkoktól, és bevágta maga mögött az ajtót. B. Margit mindeközben felhívta a képernyőn látható telefonszámot, és Gizikére szavazott.

H. Sanyika a monitort bámulta, miközben enyhe, zsibbadásszerű érzés kerülgette az ágyékát. Éppen kamerát váltott, a konyhai események unalmasak voltak. Bezzeg a fürdő! Vastag SZTK keretes szemüvege bepárásodott, és egyre szaporábban vert a szíve. A „csaj” hevesen szappanozta magát, a hab vastag csíkokban folyt le a melle között. Sanyika ekkor bepisilt. Vagy valami ilyesmi...

Dr. Z. a jegyzeteiben matatott. Már fél órája kereste a tegnap délutáni cetlit, amin megállapította, hogy a BB021214-es számú megfigyelt melankolikus, enyhe depressziós hajlammal megáldva. Bár lehetségesnek tartotta, hogy csupán a megváltozott életkörülmények tették ilyenné, heves reakcióit deaktiválják az új impressziók. „Tök mindegy, nem?”- gondolta, és lehúzta az időközben felmelegedett rövidet.

Álmos fejjel mentem a folyósón. Egyik csoporttársam hevesen gesztikulálva csörtetett felém, miközben majd bepisilt örömében: „Hát ez hihetetlen! K…va jó ez a Big Vödör! Gyere gyorsan! A szőke csajt most „élezi” a macsó csávó! Nézd meg a neten!” Értetlen fejjel rohantam utána. Azt sem tudtam miről beszél. Aztán mikor megláttam, megállapítottam, hogy minden vízhordó lány egyforma. Addig jár a kútra...

Kérdés: Hogy ezt miért nem én találtam ki?!