Már megint becsengettek. Ez azonban csak a tanulás kezdete. A tanév, szokás szerint korábban elkezdődött - már augusztusban. Ekkor kezdődik a roham a füzetekért, tollakért, ceruzákért, táskákért, és más iskolában használatos tárgyakért. Persze a gyereknek ruhát, cipőt is kell venni, hogy valahogy kinézzen. Szóval, röpködnek a tízezresek.

Aztán az első tanítási napon a nebulók megkapják a tankönyvcsomagot is. (Ez most öt és tizenkétezer forint között van.) És akkor még nem is beszéltem az egyéb évközi kiadásokról, mint ebédjegy, kiránduláspénz, különórák, ha valami nem megy. Tényleg ingyenes az oktatás.

A pedagógusok pedig – sokan gondolják így – az átpihent nyár után újult erővel kezdhetnek tanítani. Magam is tanárember lévén csak mosolyogni tudok ezen a gondolaton. Nem igazán tudok olyan kollégáról, aki ezt tette. A tanáriban a hangulat talán egy picit jobb. E tanévtől egy kicsit vastagabb lesz a buksza. Ennek már nagyon ideje volt, de azért semmi okunk, hogy a plafonhoz verjük a fenekünket. Hiszen még mindig a nemzet napszámosai vagyunk, ha megnézzük, hogy az élet más területén dolgozó diplomások keresetét. Azért talán kevesebb nagyszerű kolléga fogja elhagyni ezt az egyébként csodálatos pályát.

Jó volna, ha a tanulás, a tanítás egy kicsit fontosabb volna, bár a világ nem errefelé halad. És most nem az anyagi megbecsülésre gondolok. Az ember akkor igazán értékes, ha az agyveleje értelmes dolgokkal van feltöltve, és nem csak a mindennapos aszfalt-dzsungel harcban való túlélésre van beprogramozva. Ma sajnos ez is elég. Előrecsomagolt tökfejeket könnyebb irányítani. Pedig mindenki egyéniségnek születik.