A minimalista próza nagy alakja, Bret Easton Ellis megérdemli a fenegyerek titulust a kortárs amerikai irodalomban. A most harmincnyolc éves író eddig megjelent regényeiben mindig az amerikai rémálmot (vagyis a kegyetlen valóságot) ábrázolta. Gondoljunk a Nullánál is kevesebb kiégett, gazdag tinédzsereire, vagy a világméretű botrányt kavart Amerikai psycho szadista yuppie-jára, Pat Batemanre.

Az 1987-ben írt A vonzás szabályai című regénye Magyarországon most látott napvilágot. 1985-ben vagyunk egy amerikai egyetemen. Mint minden Ellis könyvben, a szereplők itt is kiégett, unatkozó fiatalok. Pedig a helyszín alkalmas lenne arra, hogy életüket, gondolataikat gazdagabbá tegyék, de az előadások, szemináriumok abszolút érdektelenek számukra. Csak az ivászat, a narkó és persze az érzelem nélküli szeretkezések, amelyek megkoronázzák a vég nélküli „dögös-dugós” bulikat.

A történet most is háttérbe szorul, ahogy ezt már megszokhattuk Ellis műveiben. Monológok hosszú sora alkotja a könyvet, amelyekben a szereplők mesélnek kapcsolataikról, családi hátterükről, utazásaikról, anyagi jólétükről. Mondhatnánk, hogy minden adott a boldogság megtalálásához, de a karakterek közül mindenki csak hajszolja azt, ám még nem lelte meg. Valljuk be: nincs is sok esélyük rá. Nem volt senki a családjaikban, aki mindezt megmutatta volna, hiszen szétesett famíliákban nehéz boldogságot találni. A másik dolog a szereplők kommunikáció képtelensége: amikor társalognak, elbeszélnek egymás mellett, anélkül, hogy a legkisebb érdeklődést is mutatnák a másik iránt. A háttérben pedig mindig szól az elmaradhatatlan rockzene.

Ellis szerint valami nincs rendben a világban. A csillogó anyagi jólét alatt kiveszve minden emberi érzéstől a velejéig rohadt minden. Sehol sem jó. Ennek bizonyítékaként álljon itt egy dialógus a könyvből:

- Merre jártál? / - Európában. / - Milyen volt? / - Király. Vagyis inkább csak okés. / - Jó újra itt lenni? / - Szeretem Amerikát. De csak távolról.

A szomorú az – mint az író összes könyvében –, hogy nincs kijárat ebből a rémálomból. Pedig a szereplők vágynak a boldogságra. De Ellis vízióiban erre vajmi kevés esély van.

A könyv olvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott!