Utálom, hogy ennek a Murphy csávónak mindig igaza van! Naná, hogy akkor kezd szakadni az eső, amikor egy szétizzadt nyár után a magamfajta a szabadban és munkaidőben kíván az élvezetek négyes fogatának (Evivalvbasz - urd istenségnek) hódolni! Az esernyő alól bájos vigyorral figyeltem a munkába igyekvő városlakókat, miközben a jól elhelyezett, halálra ítélt mézpálinkánk hátralévő perceit próbáltam megsaccolni. Az úton Dunapataj felé talán az esőfelhők fölé szálló hangulatom miatt nem vettem észre, hogy az ilyenkor szokásosnál kevesebben tartanak a nyár hagyományosan egyik legnagyobb bulija felé.

A szabadság alatt a magamfajta igénytelen dolgozó nem hord órát, így körülbelül 4 deci pálinka, 3 sör és 2,5 liter bor után láttam meg a Szelidi-tó feliratot. A bevezető utcán 18 egységet számoltam meg, ami megnyugtatta háborgó lelkemet, ezt csak fokozta az ország legszimpatikusabb közterület elnevezése, a Szittyó tér megtekintése. Húsz másodpercnyi esőszünet elegendő volt ahhoz, hogy a megérkezés örömére elfogyasztott harmadik palack bor után megcélozzuk a bejáratot. Szokásos embertömeg, kevésbé szokásos felhőszakadás, lényegesen kevesebb mosolygós pofa. Minél közelebb jutottunk a főkapuhoz, annál több bokáig és térdig dzsuvás, egyre nagyobb sártenger sikeres leküzdését maguk mögött tudó egyetemistával találkoztunk.

Terepszemle indul. Zuhogó eső és mocsártenger: nyista hangulat, Villámcsapás: agregátor off, nuku koncertek, Kevés lánylény: keine Panik. Ergo: Hátra arc!

Sajnos a fedett kocsmák a közönség legnagyobb igyekezetére sem tudta az igazi Efott-os hangulatot elővarázsolni, pedig még sörhas-szépségversenyt is rendeztünk. Az átázott hálózsákok és vízben álló sátrak visszatérő rémképe csupán a detoxikáló törzsvendégeinél nem jelentkeztek. Egyetlen sikerélményem - miszerint sikerült egy leszbikus lányt a biszexualitás felé terelni - utóhatásai is elmúltak a másnapi megismételt bejutási kísérletünknél. Ezúttal már autóval közelítettünk, de szemben velünk feltűnt egy rezesbanda és egy mazsorett csoport. A középiskolás lányok vékonyka ruháikban, összeszorított fogakkal (már amennyire a vacogástól bírták) pörgették botjaikat a szakadó esőben. Mögöttük a zenekar elázott kottákkal, a hajtók helyén pedig néhány nagytestű rendező esőkabátban. Total kaputt.

Elszállt a boldogságroham, ami egy EFOTT előtt megfertőzi azt, aki már járt ilyen bulin. Úgy döntöttem, hogy a jövő értelmisége mulatozási szokásainak, zenei ízlésváltozásának tanulmányozása helyett inkább elmegyek egy nyugodt alföldi majorba, ahol a haveri körrel folytatott sportolás (foci, tenisz, szinkronúszás stb.) jóleső fáradalmait az úszómedence mellé felállított sörcsapból nyert mennyei itallal vígan lubickolva csillapítottam. Estefelé, amikor sötétedéskor becsavartunk néhány körtét a tudatalattimból, felvillant a 33. EFOTT - amúgy veszprémi agyból származó - jelmondata: Más napra ébredtünk.