A Pannon Várszínház nagy feladatot tűzött ki maga elé. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című kisregényét viszi színre veszprémi gyerekek szereplésével. A produkció rendezőjét, Krámer Györgyöt a 20-i, Erzsébet ligeti bemutatót megelőzően kérdeztük.

Index: - Miért esett A Pál utcai fiúk-ra a választása?

K.Gy.: - A Pannon Várszínház programját Vándorfi László állította össze, ő gondolt erre a darabra is. Amikor felkért a rendezésre, gondolkodás nélkül igent mondtam neki. Ha egy kicsit töprengtem volna a válaszon, lehet, hogy nemet mondtam volna.

Index: - Miért?

K.Gy.: - Egész egyszerűen azért, mert a darabban nem profi színészek, hanem gyerekek játszanak, akik nem ismerik a szakmát. Nehéz a feladat, hiszen közel másfél hónap alatt olyan színvonalra kell hozni őket, mintha profi színészek lennének. A közönség ugyanis a maximumot várja el tőlük.

Index: - Sikerült felnőniük a feladathoz?

K.Gy.: - Úgy gondolom, igen. A szereplőket válogatás újtán választottuk ki. S akik már erre jelentkeztek, tudták, hogy kellő komolyságra és kitartásra van szükség. A srácok ízig-vérig a világunkban élnek, ugyanolyan koncentrációs zavarokkal küzdenek, mint társaik, sem átlagon felüliek, sem átlagon aluliak. A színészetről nem igazán tudtak semmit, így a próbák folyamán egy kis szakmát is meg kellett tanítanunk nekik. Meg kellett mutatnunk, hogy a színház ugyanúgy az összetartásról, a segítőkészségről, a bajtársiasságról, a csapatszellemről szól, mint a kisregény.

Index: - Kicsit mintha feledésbe merültek volna ezek a fogalmak az utóbbi időben...

K.Gy.: - Sajnos ugyanúgy korszerűtlenné váltak, mint a becsület, a tisztesség, a hősiesség, vagy éppen a helytállás.

Index: - Milyen volt gyerekekkel együtt dolgozni?

K.Gy.: - Nagyon szeretek velük bármilyen előadást is színpadra állítani, mert hihetetlenül lelkesek. Nem muszájból, a megélhetésért játszanak, hanem szeretetből. De nem kezelhetjük őket gyerekekként, hiszen ugyanúgy pontosan megfogalmazott, őszinte kritikából tudnak csak tanulni, mint a felnőttek. Ugyanakkor mégiscsak gyerekek, ezért figyelnünk kell arra, hogy se a közönség, se a sajtó ne kapatassa el őket. A mi felelősségünk, hogy ne legyenek gyereksztárok; vigyáznunk kell rájuk.