Már megint a fiatalok, és már megint a veszprémi fiatalok mozgolódnak! Pár év elteltével ismét a városi tízen-huszonévesek kezdeményezték, hogy keljen életre a belváros, s a nemrég felújított Óváros tér. Talán emlékeznek még rá, hogy két-három éve helyi lapokban, interneten és a város legtöbb közéleti fórumán arról folyt a vita, hogy miért is hagyják el Veszprémet a fiatalok.

A megkérdezett fiatalok pedig az első indokok között sorolták, hogy azért, mert halott város, mert nem lehet itt mit csinálni, megöli az unalom az embert. Akkor a városvezetők leültek velük beszélgetni, kikérdezték őket igényeikről, vágyaikról, terveikről, aztán valami változásnak utat nyitottak. Nem soknak, mert a mostani fiatalok (s ez már egy másik generáció) ismét azért szövetkeztek és léptek a nyilvánosság elé, hogy úgymond, életre keltsék Veszprém belvárosát. Ők már konkrét tervekkel, megvalósítási ötletekkel, nem csak kritikával, bírálattal hozakodtak elő. Talán a városvezetés is szívesebben fogadta őket. Mert elindult valami szerveződés Veszprémben a belvárosért.

Az egész egy egyszerű piknikkel kezdődött. A Veszprémi Fiatalok Egyesülete tavasszal meghirdette az Óváros téri pikniket, mellyel embereket, életet, és hangulatot csalogattak a Veszprém óvárosában ácsorgó ódon épületek közé, a millenniumra felújított Óváros térre. Akik elmentek, azoktól pedig aláírásokat kértek arról, hogy ez ne rendkívüli esemény legyen a város életében, hanem a minden napjaira legyen jellemző. Alapvető céljuk az aláírásgyűjtéssel az volt – tudtuk meg a VFE egyik képviselőjétől Birincsik Alberttől –, hogy az önkormányzat a téren ma még üresen álló üzleteket a jövőben a tér hangulatához illő funkciómegkötéssel adja bérbe, vagy értékesítse.

A kezdeményezéshez újabb városi civil szervezetek és egyéb szerveződések (belvárosi kereskedők, az Újkor Kulturális és Ifjúsági Egyesület, az Óvári Ferenc Baráti Kör) kapcsolódtak Az összegyűlt több mint négyszáz aláírást együtt és a sajtó jelenlétében nyújtották át Asztalos István alpolgármesternek. Valójában azt fogalmazták meg, hogy szeretnék, ha a belváros programokkal, a környezetbe illő kikapcsolódási, szórakozási és vásárlási lehetőséggel volna tele, amihez szükség volna a városvezetés megfelelő hozzáállására és segítségére is.

A Veszprémi Fiatalok Egyesülete (VFE) vállalta, hogy a továbbiakban is rendezvényeket, programokat kezdeményez és szervez a belvárosba, ötleteket ad a városnak, és segíti abban, hogy begyűjti és a városvezetés felé továbbítja a lakossági igényeket.

A fiatalok mellé felsorakoztak a sokáig csendben lévő, belvárosi kereskedők és vendéglátósok is, akik belátták, hogy - ahogy képviselőjük Csanádi Tamás kereskedő megfogalmazta - ha élettel van tele a belváros, akkor az sok embert is jelent, akiket az üzletekbe csábítani már csak a kereskedő ügyességén múlik. A belvárosi kereskedők esetében - bár úgy gondolnánk - de nem a Plaza érkezése volt az elsődleges ok, ami elindította az összefogást. Csanádi Tamás szerint, az inkább csak felgyorsította a szerveződést, hiszen egyre többen gondolkodtak el a jövőn, és rájöttek, hogy egyedül nem képesek túlélni, csakis összefogással. A kereskedők már eddig is, maguk szerveztek egy-egy programot a város üzleti negyedébe, a Kossuth utcára, és ezt szeretnék folytatni, de hajlandóak anyagilag is támogatni a fiatalok egy-egy megmozdulását.

A városházi találkozón az alpolgármester megnyugtatta a jelenlévőket, hogy ebben az igyekezetben a város is partner és szövetséges kíván lenni, s egyúttal közzétette a város idei nyári programjait, ami miatt - mint mondta - nem kell szégyenkezniük. Majd hozzátette, hogy emellett szívesen fogadnak egyéb rendezvényeket is a nyárra. Megígérte továbbá, hogy a polgármesteri hivatal a város kulturális életét pezsdítő eseményekhez minden támogatást és segítséget megad. Ami azt jelenti, hogy a szervezők elkerülhetik a hivatali ügyintézés olykor fárasztó és hosszadalmas útvesztőit, és terület-használati díjat sem kérnek tőlük.

A belvárosi üzletek ügyében azonban egyelőre csak lassan tud a városvezetés előrelépni. Veszprém egyik hiányossága ugyanis, hogy máig nincs belvárosi koncepciója - vallotta be Asztalos.

–Az Óváros tér rekonstrukciójával és funkciójának megváltoztatásával elvégeztük a munka egy részét, most az volna a feladatunk, hogy olyan nyüzsgő, eleven életet hozzunk a térre, és egyáltalán a veszprémi belvárosba, ami egy kicsit talán a régi idők, a boldog békeévek hangulatát idézhetik föl. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár ez turisztikai feladat is, de alapvetően nem ez a cél. Azt szeretnénk, hogy a veszprémiek érezzék itt jól magukat, és ha ez megvalósul, akkor biztos, hogy a turisták is jól érzik majd magukat köztük. Ennek egyik eleme a veszprémi programkínálat bővítése, s a város ebben erre a nyárra megtette, amit megtehetett. A városházi kínálat egy gazdag és büszkén vállalható program, és ha ez kiegészül a civil kezdeményezésekkel akkor programban nem lesz hiány Veszprémben, és csak az fog unatkozni, aki unatkozni akar, vagy aki abban leli örömét – közölte a város kulturális alpolgármestere.

-A másik kérdéskör az Óváros tér és általában a belváros koncepciója, ami egy sokkal komplexebb probléma, hiszen ebbe beletartozik a parkolási rend, a közlekedés, a kereskedelem, és a belváros-design is. Ezt nem kerülheti meg az önkormányzat, de valószínűleg már nem ez a testület, hanem a következő fogja azt az érintettekkel együtt kidolgozni és megalkotni - mondta el Asztalos alpolgármester.

Az önkormányzat már korábban is kritizálta azon üzleteinek bérlőit, akik nem a városképbe illő funkcióval adták ki a helyiségeket, illetve hónapokig, vagy akár évekig is hagyták azokat üresen állni. Így tulajdonképpen maga is elébe szaladt a fiatalok kezdeményezésének, amikor is több hónapos előkészítő munka után elkészítette a belvárosi üzletek hasznosításáról szóló elvi szabályzatát.

–Mivel a tulajdonosi magatartás sokkal odaadóbb, sokkal inkább előrelátó, áldozatkészebb, mint a bérlői ezért úgy döntöttünk, túlnyomórészt inkább értékesítjük ezeket az ingatlanokat. S itt az elsődleges cél nem a költségvetési bevétel! – hangsúlyozta Asztalos István. –Az önkormányzat a maga városfejlesztési érdekeit pedig az értékesítési pályázat során, majd a szerződésben is érvényesítheti. A város már a pályáztatás során kiköti az üzlethelyiség funkcióját, s ha a vevő azt megvalósítja, akkor engedélyt kap a tevékenységre, – az alpolgármester szerint, akár adókedvezmény is megillethetné –, ha azonban megszegi a szerződésben vállaltakat, akkor a város visszavásárolja a helyiséget, mert a játékszabályok szerint, ez így tisztességes.

Hogy ez a szabályzat mennyire sikeredett, hamarosan kiderül, mivel a júniusi közgyűlés már három, az óvároshoz közeli üzlet értékesítésének megpályáztatásáról határozott.

Az Óváros tér életre keltéséért tenni akarók köre pedig egyre növekszik. Legutóbb a Szövetség Veszprémért egyesület jelentkezett saját terveivel. A közélet aktív befolyásolásáért létrejött, a város életét a civil kurázsival, és ötletekkel segíteni akaró társaság két konkrét elképzeléssel kereste meg a város vezetőit. Veszprémi promenád néven, nyáron minden második vasárnap kora este valamilyen, a tér hangulatához illő zenei produkcióval csalogatnák be a városlakókat a belvárosba. Továbbá egy veszprémi látványtárt akarnak létrehozni azzal, hogy a ma még üresen álló belvárosi kirakatokba állítsanak fel kiállításokat régi veszprémi fényképekből, hajdani és mai kiadványokból, helyben gyűjtött ereklyékből, emlékekből.

Megmozdult hát Veszprém a belvárosáért, az óvárosáért, ismét felkeltették, felrázták a fiatalok az alvó várost, remélhetőleg már nemcsak egy nyújtózkodási röpke időre.

László Veronika
(a Népszabadság Közép-Dunántúli régiós mellékletében megjelent írás teljes terjedelmében)