- Hogy mi a jó a fesztiválban? – ismételte kérdésemet K. – Az, amikor vége lesz!

Forróság. A flaszteren szinte ragad a cipő talpa. Ilyenkor legjobb, ha az ember fia otthon marad, behúzza a függönyt, bekapcsolja a ventillátort és naphosszat nem csinál semmit. A város viszont – hála néhány lelkes szervezőnek – nem engedi a lazítást. Így tehát, ha időnk engedi és néhány pofa sör, illetve pohár nemes nedű elfogyasztását követően az erő is velünk van, érdemes kora délutántól hajnalig a belvárost róni és hallgatni a legkülönfélébb muzsikákat.

S még mi jó a rendezvényen? Az idő például. – Túlzottan is – tette hozzá K. – Mi speciel nem ilyennek rendeltük. Azt vártuk, hogy esni fog az eső és akkor semmit se kell majd csinálnunk. De csak nem akar esni. Azért tervben van egy vihar…

- …hogy a legdrágább fellépőt elmossa – tette hozzá S., miután összevetette a ráfordításokat a bevétellel és elkezdte fejét vakargatni.

- A szervezés hogyan sikerült? – kérdezte az egyszeri tollforgató.

- A kezdeti káosz már elmúlt – felelte K. – A zenészek megérkeztek, folyamatosak a fellépések; most már nem lehet baj. De dolgozunk továbbra is, ott vagyunk mindenhol: figyelünk a világításra, a decibelekre, így rendesen még bebaszni sem lehet!

- Úgy néz ki, nem hiányzik a nagyszínpad a közönségnek, - jegyezte meg S. – mert egyre többen jönnek az esti programokra is. Emberléptékűbb lett a fesztivál, mindenki megtalálhatja a neki tetsző zenét és nem kell órákat várakoznia pultoknál.

- De sajnos a veszprémiek megmaradtak olyannak, amilyenek voltak – egészítette ki S. gondolatait K. – Ugyanolyan hűvösek az emberek, nem igazán tudnak kikapcsolódni, nehezen nyitnak az újra. Persze, ha a Viktória, vagy a Rulett együttes zenélne, biztos egyből többen táncolnának.

- S mi a belvárosban lakók véleménye a rendezvényről?

- Már az első nap után jöttek olyan visszajelzések, hogy hagyjuk abba, mert hogy itt öregek és beteg emberek laknak – mondta elkenődve K. Úgy gondolom, hogy a belváros a „vigalmi negyed”, legalábbis néhanapján annak kell(ene) lennie. Egy évben egy alkalommal ki tudnák bírni az itt lakók az esti zenélést. Vagy akinek nem tetszik, kiadhatná a lakását, biztos találna bérlőt arra a hétre...

(A cikkben szereplő személyek nem a képzelet szülöttei. Bárminemű hasonlósága K.-nak Horváth Károllyal, S.-nek Süli Zoltánnal megalapozott. Ők ugyanis a szervezők. Legalábbis a 2/3-a.)