Kurt Vonnegut nyolcvan éves az idén. Ennek alkalmából a magyar könyvkiadás törlesztette egy régi adósságát, és nemrég kiadta az eredetileg 1981-ben megjelent Virágvasárnap (Palm Sunday) című önéletrajzi írásainak gyűjteményét.

Megtudhatjuk belőle, hogy mivel kellene kiegészíteni az amerikai alkotmányt, elmondja, miért tartja zseninek Mark Twaint vagy Jonathan Swiftet, nyilatkozik a trágárságról (Vonnegut bizony néha elengedi magát könyveiben), vallásról (meggyőződéses ateista), gyermeknevelésről, szexről. Olvashatjuk néhány, egyetemeken tartott beszédét is.

Vonnegut mellbevágóan őszinte. Képes leosztályozni saját megjelent műveit, vagy nem éppen hízelgő kritikát mond egy nem kevésbé híres kortárs kollégájáról, Joseph Hellerről. Megismerhetjük családja kalandos életét, hogyan kerültek Németországból az újvilágba. Természetesen nem feledkezik, vagy inkább képtelen elfeledni a második világháború rettenetes élményét. „Még Adolf Hitler is öngyilkos lett miatta.” – írja a kötetben. Vonnegutot itt sem hagyja cserben vérfagyasztó fekete humora.

Kurt Vonnegut, ha nem is a szó hagyományos értelmében, humanista gondolkodó. Hosszú pályafutása során kíméletlenül pellengérre állította az emberi ostobaságot, mindegy, ha azt a kereszténység történetében (Macskabölcső), Amerikában (Bajnokok reggelije), vagy a második világháború győztes csatáiban (Az ötös számú vágóhíd) fedezte fel. Egy dolog szent, az ember – állítja a Macskabölcsőben, bár azt is egy – általa megkreált - hazug vallás nevében teszi.

„És nem hihetjük, hogy egyetlen ember, vagy emberpár utódai szükségszerűen bűnösök. És nem hisszük, hogy megválthatna bennünket ama Egyetlen Büntetlen bűnösként való kivégzése.” – írja hitvallását a kötetben. Az ember talán mégsem szent, de biztos, hogy bolygónk legfontosabb teremtménye.