A Művészetek Háza rendezésében a nem műértő számára is csodálatos, magával ragadó képeket láthatunk Horváth Lajos kiállításán.

Horváth Lajos képein a komorságnak és reményvesztettségnek lehetünk tanúi. Alkotásain a szomorúságot képes azonban egy-egy lágyabb színnel, formával, s leggyakrabban egy női akttal feloldani. A finoman megjelenített női alakok olykor csak sejtetik, olykor fel is fedik bájaikat. Arcuk a korhoz való kötődést, a jövőbe mutató komolyságot egyaránt sugározza. Kratochwill Mimi művészettörténész a kiállítást megnyitó, köszöntő szavaiban a művész bravúros és zseniális festői tehetségét méltatta.

– A művészet korszakainak különös, letisztult jelképeit használja mondanivalóihoz Horváth Lajos, akár a Willendorfi Vénusz, akár Michelangelo Dávidja adja képeinek központi magvát, válogatott motívumrendszerbe ágyazottan. A szürrealista látásmódnak és gondolati-filozofikus festői vénájának képei a legtisztább mondanivalók leszűrődését adják. Úgy ötvözi a koroknak a jelennel való együttélését és magától értetődöttségét, hogy elfelejtjük, az aktualitások ugyanolyan történetiek, mint a nap, a hold, a nappalok és az éjszakák – és mi magunk is.

Klausz