Végre! Némi kihagyás után újra egy olyan darab a Petőfi Színház deszkáin, amely nem csupán szórakoztató és mindenkihez szól, hanem tartalmas is egyben. A Kölyök című édes-bús musical segítségével – ha netalántán eltávolodtunk volna tőle – megtalálhatjuk a visszavezető utat a Petőfihez.

Szeretet, szerelem – röviden e két szóban lehetne összefoglalni az előbemutatóként játszott darabot. Ám ez mind kevés. Az emberekről, az apaságról, a viszonzott szeretetről szól az előadás. A játék színhelye Hollywood. Itt forgatja ugyanis Chaplin új filmjét, amely egy kicsit olyan, mint az élet, pontosabban az ő élete: öncélú egészen addig, amíg valaki, jelen esetben egy kisfiú segítségével ki nem nyitja a szemét, fel nem eszmél, és meg nem kérdi magától: „Hát élet ez? Éltem egyáltalán idáig? Hiszen csak a munkával foglalkoztam, dolgoztam és dolgoztattam, s nem törődtem a mások, a saját magam érzéseivel, gondolataival.” A musical erre hívja fel a figyelmet: merjünk szeretni, és magunkat megszerettetni!

A darabban Bakai László Chaplinként brillírozik; igazán önmagát adhatja. Most és ebben a szerepben életre kelnek a már-már „bakaisként” emlegetett gesztusok, mimikák, esetlen lépések. Bakai hatalmas érzelmeket képes megmozgatni; már a második dalával könnyeket csal a néző szemébe. Ehhez kétségtelenül hozzájárul Bradányi Iván dalszövege és Nagy Tibor zenéje, ám egy remek dal is elvesztené hatását egy csapnivaló színészi játék mellett.

Mary szerepében Viczián Julianna lenyűgöző. Magabiztosan, igazi dámaként viselkedik, énekhangja pedig (hála Völgyesi Gyöngyi korrepetítornak is) mostanra teljesen megérett. Szele Dávid (kisfiú-Jacky) egyszerűen ennivaló. Annak ellenére, hogy gyerek, és ily módon tökéletes alakítást nem várhatunk tőle, bravúrosan játszik. Némi betanultság hallatszik a mondatain, de ez az előadások folyamán nyilván el fog tűnni. A szereplőgárdából még Módri Györgyit emelném ki, aki az első pillantásra tüskés, ám mégis melegszívű házmesterné szerepében egyszerűen elragadó! A tánckar remekül egészíti ki a szereplőket, szinte beleolvadnak a tömegbe. Gyenes Ildikó koreográfiája újszerű, lendületes, látványosságot nem nélkülözve megfelelően illeszkedik a korhoz, a szituációkhoz.

A díszlet (Laczó Henriett munkája) egyszerre tükrözi egy filmgyár, és egy amerikai város hangulatát, kiegészítő elemeivel pedig a házak, a lokál illúzióját is képes megteremteni. (Valljuk meg, a díszlet fő alkotó eleme – egy vasszerkezet –kissé a Képzelt riport… hangulatát idézi…).

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy a Petőfi egy nagyon remek előadással indítja a nyarat, és ha a jövő évad darabjai is hasonlóan tartalmasak lesznek, nem lesz panaszunk a színházra!

Klausz