Csend uralkodott a Patrióta Lokálban a minap, mármint hogy zene az volt, de a közönség részéről egy mukkanást sem lehetett hallani és a személyzet is csak hangtalanul szorgoskodott. Szakcsi Lakatos Béla ugyanis lekötötte a figyelmet – a szó legszorosabb értelmében. Lehetetlen volt másra figyelni, mert, ahogy mondta, valóban szívét-lelkét odaadta a zenének és nekünk. A koncert előtt beszélgettünk vele.

- Amikor lebeszéltük az interjút, említette, hogy éppen most ért haza Angliából...

- Igen, Londonban voltam egy magyar-angol jazzfesztiválon, ahol a magyarok – köztük Balogh Kálmán, Moheri András, Lakatos Antal - nagyon jól vizsgáztak! Most játszottam először egy ottani jazz szaxofonossal és gyors próba után megfelelő összhang alakult ki közöttünk. Ilyen fesztiválokra az ember különben könnyebb darabokat visz, amit gyorsan meg tud tanulni a másik is.

- Hogy tapasztalja, mennyire változott a jazz, a jazz megítélése hazánkban az évek folyamán?

- A kultúra egyértelműen leromlott az elmúlt években és a klasszikus zene kezdi megsínyleni a dolgokat. Az állam nem támogatja, az újgazdagok nem tudnak és/vagy nem akarnak mecénások lenni. Valljuk be, ma egyszerűbb egy diszkót létrehozni és fenntartani, mert ebben pénz van, mint egy picit is tenni a komoly zenéért. Ez sajnos így is marad, mert az embereket nem lehet megváltoztatni. Hazánkkal szemben, nyugaton nem csinálnak jelentőséget abból sem, hogy kinek milyen a politikai nézete, ha jó amit csinál, szponzorálják, ha nem, le is út, fel is út.

- Ezen a média sem segít...

- Bizony. A televíziók is csak a könnyű zenéket játsszák, ezt pedig soha sem fogják megunni az emberek. Régen az újságok, televíziók könyörögtek, hogy vállaljunk el egy-egy fellépést. Ma minden megjelenésért szinte nekünk kell fizetnünk és nem garantált, hogy ettől ismertebbek leszünk. Az a helyzet, hogy tanítani kellene a fiatal művészeknek a pénzszerzést, azt hogy hogyan kell beszélni egy mecénással egy szponzorral, különben lőttek a lehetőségeiknek. Persze vannak olyan igazi tehetségek, akik pénz nélkül sem vesznek el, de árat nekik is kell fizetniük a bekerülésért.

- Önt mennyire befolyásolta a gazdasági helyzet változása?

- Nekem szerencsém volt. Igaz, egy kicsit rafinált is voltam, mert minden fellépést elvállaltam, függetlenül attól, hogy mennyit fizettek. Így a rendszerváltás után nem kellett annyira küzdenem. A gondolkodásom nem változott: nem szeretnék túl gazdag lenni, mert akkor a pénzzel kellene foglalkoznom, nem pedig a zenéléssel. Én ilyen hülye zenész vagyok. Persze nem panaszkodom, mert azt csinálom, amit szeretek és megélek belőle. Ha Amerikában maradtam volna, nyilván több pénzem lenne, de nem lenne itt a családom, őket pedig nem adnám semmiért.

- A család mellett mi(ke)t helyez még a pénz elé?

- Szellem és energia kell mindenhez. Ezekkel kell megtölteni minden egyes hangot, különben egyszerű „iparossá” válik az ember. Hiába van meg a felkészültség, ha hiányzik belőled az a plusz, amit nem lehet tanítani, nem leszel igazi zenész sohasem. Ezért mindig mélyre kell ásni önmagunkban és igyekeznünk kell megtalálni a bennünk lakozó kincseket. De vigyáznunk kell a boldogságunkra is. Ha nem hiszel Istenben, akkor legalább gondolkozz felülről lefelé! Nézd azt, kinek mi jót tehetsz!

- Az utóbbi időben milyen zenékkel foglalkozik leginkább?

- Mostanában egyre többet foglalkozom a népzenével, de tervezek egy jazz lemezt is. Ez finom, énekes lemez lesz, lassúbb számokkal. Legutóbb Mozartot játszottam a Nemzeti Filharmonikusokkal, de szeretem a kortárs improvizációkat, Ligeti, Kurtág műveit. Foglalkozom Bartókkal is. De megnézem az MTV-t is, a rap-et kifejezetten szívesen hallgatom. A XXI. század azt hiszem egyébként erről fog szólni: minél több műfajt egyberakunk, ötvözünk. Hogy ez megtépázza a klasszikus zenét? Egy kicsit természetesen, mint minden új, de ez az egészséges. Akkor igazi egy kultúra, ha nem egyoldalú. Ahogyan az irodalomban is: a ponyvának ott van a helye Tolsztoj mellett.

- Jelenleg min dolgozik?

- Többek között egy 5 tételes cigány szimfónián, First Gypsy Shymphonie címmel, amelyben indiai, cigány, balkáni cigány elemeket ötvözök. Mostanában felkapott lett a cigánykérdés, így bízom benne, hogy a világ számos országában játszani fogják. Van benne üzlet, de nem ezért csináltam, csak véletlenül összejött. Ráérzés, nem manipulált. Vagy ennyi üzleti érzékem azért nekem is van?

Klausz Melinda