Drága Veszprémi Művészkéink! Vegyetek szöget, kalapácsot meg kötelet, és nyugodtan akasszátok fel magatokat, mert amit ti itt a környéken műveltek az egy smafu és egyáltalán nem maradandó érték... A "Vass-gyűjtemény" című albumon kikupálódott városvezetéssel pedig hiába próbáljátok elhitetni, hogy amit ti itt a harmadik évezred küszöbén alkottok, az semmivel sem rosszabb, tehetségtelenebb, mint a posztmodernt megelőző "modern" vagy konstruktivista szellemű alkotások voltak kb. 20-30-50 stb. évvel ezelőtt. Íratkozzatok csak be a sok hitetlen és rossz ízlésű veszprémi polgár mellé az alpolgármesterünk modern művészeti gyorstalpalójára...

Az index.veszprém.hu-n, de a Népszabadságban is olvashattunk a régi-új népnevelés eme közvetlen formáiról: - Azt kell elérnünk, hogy az emberek elhiggyék, megértsék és átéljék, hogy jelentős műveket láthatnak majd a falakon, hogy ez igenis maradandó érték, ami ide, Veszprémbe kerül. El kell hitetni velük, hogy a modern művészek semmivel sem rosszabbak és tehetségtelenebbek, mint a kétszáz-háromszáz-ötszáz évvel ezelőtt élő művészek voltak és velük egyenrangú, azonos értékű, de más nyelven beszélő műveket tudnak létrehozni. Ebben az értelemben a Vass-gyűjtemény, szerintem, nem egyszerűen kiállítóhely, hanem egy kicsit iskola, egy kicsit közművelődési műhely is lesz - vallja Asztalos István, Veszprém kulturális alpolgármestere...

(Bizony, nagy szükség lesz itt egy új "közművelődési műhelyre", mert az eredetileg közművelődésre fenntartott intézményeink és a kulturális szféra költségvetését egyre nagyobb lendülettel nyírbálják a városatyák. Ahogy a Műértőben is olvastuk, eddig is tsak egyetlen tsinos kis hely volt ebben az ízlés nélküli városban, ahol a helyi magángaléria és alapítvány körül szorgoskodó kultúrhuszárok móresre tanították a rossz ízlésű veszprémieket, de szerencsére a Vass-gyűjtemény is rövidesen hadrendbe áll majd e célból...)

Büszkék lehetünk rá, ahogy az alpolgármester úr ország-világ előtt ilyen lyóól megmondta a frankót a "modern" művészetről, no meg a kevésbé értelmes veszprémiekről... Valóban, a Vass-gyűjtemény általános jelzője a "modern" is lehetne, amely korszakon úgy másfél-két évtizede túl vagyunk már, sőt az azt követő posztmodernen, mint művészeti, irodalmi és filozófiai korszakon is sikeresen átevickéltünk - az úszni nem tudó kultúrpolitikusokat kivéve persze. Gizella korához képest valóban nem nagy időkülönbség egy-két évtizeddel lemaradni a vizualitás vagy szellemi világ jelenkorától. A ma alkotó, és vesztükre a Bakony és Balaton között élő kortárs művészeknek viszont ismét rafináltan értékelik le az alkotásra kimért életét...

Anélkül, hogy művészettörténeti vizekre eveznénk, azért szólhatna már valaki a "modern" múltban eltévedt alpolgármesterünknek, hogy e gyűjteményben zömmel a századelőn kibontakozó orosz konstruktivizmussal induló, de egészen a hetvenes nyolcvanas évekig ívelő és kiterebélyesedő, ma már történetileg jól behatárolt művészeti korszak és vonulat módszeresen gyűjtött alkotásait tisztelhetjük. És nincs is a Vass-gyűjteménnyel semmi baj (bár biztosan lesz majd aki e sorokat direkt félreérti), csupán a város kulturájáért felelős döntéshozók megfogalmazásaival, felelősségével, arány- és időérzékével. Mert a születésük óta itt élő és dolgozó, vagy az Erdélyből, a Vajdaságból és más vidékekről idecsábított, de vesztükre nem a letűnt korok konstruktivista szellemében alkotó művészek ismét nyelhetnek majd egyet, mikor a város úgy költ el a teherbíróképességét súrolva közel 100 millió forintot az egyébként nemes célra, hogy a helyhez kötődő művészek alkotásait - nagyjából a rendszerváltás óta - egyetlen városi vagy megyei intézmény sem vásárolja, gyűjti és őrzi módszeresen. Nemhogy tudományos háttérrel, hanem sehogy sem.

Az e célt szolgáló városi képtárról vagy múzeumról való ábrándozást pedig abba is hagyhatjátok, kedves művészkéink! Ha viszont a mindenkori jelenre reflektáló műveitekkel nem akartok éhendögleni, talán forduljatok bizalommal valamelyik magángalériához. Igaz, hogy a csumpi kisvárosiaknak nehéz lesz eladni bármit is, ezért olyan galériát keressetek, amelynek piaci vegetálását - legalább egy évtizede folyamatosan nyomva bele a közpénzeket - valamelyik nagyon "műértő" önkormányzat teljes gőzzel támogatja. Nem a művészek alkotási feltételeihez járul hozzá, nem a kreatív munkát és nem az új művekkel meg- és újjászülető helyi szellemet támogatja, hogy esetleg közgyűjteményben történő elhelyezéssel megőrződjön és bemutatva közkinccsé váljon... Nem. De minek is kellene a jelent megőrizni? A helyi kulturális vezetés ezerévekben gondolkodó hozzáállásával úgyis csak kétszáz-háromszáz-ötszáz év múlva lehetne elhitetni valakivel, hogy ti is itt éltetek, esetleg talán jók is voltatok, hogy ti is egyenrangú és a jövő számára azonos értékű, és szerencsére más nyelven beszélő műveket vagytok képesek létrehozni, mint elődeitek, még akkor is, ha a műtárgykereskedelem a mesterséges lélegeztetés ellenére is döglődik a vidéki Magyaroszágon.

Hát ez van, de csüggedésre semmi ok, egyelőre nyugodtan akasszátok csak magatokat a képeitek mellé a szögre, bízzatok bátran a jövő al- és főpolgármestereiben és főleg azok önzetlen tanácsadóiban! Akár már 2202-ben is találkozhatnátok velük az "Időkapu"-nál... Nem, nem a Csillagok háborújában, csak az Óváros-téri "szimbolikánál".

/lejegyezte: art_press/

Az oldalon reprodukciók láthatók a Vass-gyűjteményből:
Barcsay Jenő, Marosán Gyula, Haász István festményei