Egy új kezdeményezésnek, egy félig színháznak, félig dalestnek adott helyet a Patrióta Lokál vezetősége. A Mosolyod fénylő nap címmel Jay Jay Johanson dalai Fekete Pál tolmácsolásában szólaltak meg.

Édes és bús volt az este egyben. Édes, kellemesen magyarra ültetett dalok sorjáztak, kicsit szerelmesen, kicsit melankolikusan; kávéházi, lokáli hangulatot teremtve. Ugyanakkor bús volt-legalábbis részemről, mert a színházi hangulat részleges volt. Adott volt egy relatíve keretes szerkezet (megérkezés – elutazás) és középütt ott volt a szerelem, a szeretet érzése szavakban, de tekintetben, gesztusokban nem! A dalokat táncok, mozgások, néhol – megkockáztatom – apró, életből kiragadott jelenetek is kísérték művészvendégek (Grünwald Krisztina, Várkonyi Eszter, Vízhányó Tímea) segítségével, azonban az est házigazdája nem volt több, mint egy énekes, aki „csak” előadja a dalokat. Persze vitatkozhatnánk azon, hogy mennyire akart, akart-e egyáltalán színházibb lenni az este. Ha nem, akkor mindenesetre sajnálom, mert a lehetőség adott volt erre. De t’án majd legközelebb!

Emká