Volt egyszer egy Rátót nevű falu, valahol Magyarországon. Látszólag nem tűnt másnak, mint többi sok ezer. Azonban egy kis vizsgálódás után néhány kisebb különbséget felfedezhetett az idelátogató. Például minden férfit Bélának hívtak.

Néhány hétköznapi tevékenységet is sajátosan végeztek. Fényt próbáltak zsákokban behordani egy épülő házba, melynek nem voltak ablakai. Egyszer, amikor kiástak egy nagy árkot, rájöttek a derék rátótiak, hogy bizony a föld útban van. Nosza, ástak még egyet, és belerakták a felesleges halmot. De kísérletet tettek egy ház eltolására is a helyéről. Aztán felfordult az életük, amikor egy Józsi született a faluban, aki nem csak a nevében lett más. Nem is nagyon tolerálták az új jövevényt. A felfordulás akkor lett teljes, amikor teherbe esett a szűz Máriától, aki egy lány alakjában jött el.

A Schwajda György írásából készült film első látásra a Rákosi korszak szatírája. Azonban, ha jobban belegondolunk a történetbe, túlmutat ezen. Rendszerek jöhetnek, mehetnek, élhetünk magasabb színvonalon is, az ember akkor is ember marad, és néhány nagyon rossz tulajdonságát egyszerűen képtelen levetkőzni. A legényanya – amit a napokban sugárzott először a Filmmúzeum - minden perce gyilkos paródiája a ránk kényszerített egyformaságnak, a határtalan ostobaságnak és a vakságnak. A hülyeségnek nincsenek korlátjai, ahogy ezt jelen napjaink is ékesen bizonyítják. Az életünket formáló Bélák bennünket is Bélákká tesznek. Azért legalább próbáljunk meg Józsik lenni. Gondolkodjunk! – hangzik el többször is a kulcsmondat a filmben.

A burleszk-szerűen leforgatott alkotást nagyszerű színészek jegyzik. A főbb szerepekben Pogány Juditot, Garas Dezsőt (ő rendezőként is jegyzi a filmet), Kállai Ferencet és Andorai Pétert láthatjuk, magát a legényanyát pedig Eperjes Károly formálja meg.

Kilgore