Átlagos szavazópolgár számára pár percig tartanak az országgyűlési választások. Persze a második fordulóban ismét lehet(ne) szavazni, de a voksolás menetét az tudja igazából figyelemmel kísérni, aki egész nap ott ül. Ő a szavazatszámláló bizottság tagja. A múlt vasárnap én is köztük voltam, hát leírtam, amit láttam.

Hajnali négy óra harminc perckor órám ébresztésére szokatlanul gyorsan pattanok ki az ágyból. Nincs mese, fél hatra a város másik felében kell lennem. Ehhez pedig egyedül a már szobámba készített biciklit tudom igénybe venni - hiába, ilyenkor minden perc számít. Enyhe hóesésben, mínusz egy fokos "szellő" kíséretében érkezem a Március 15. utca egyik szavazókörzetébe, ahol már nem én vagyok az első. Hiába, elő kell készíteni a terepet.

Az egyik párt delegáltjaként kilenced-magammal (öt pártdelegált, illetve négyen az önkormányzat megbízásából) pakoljuk az asztalokat, s végzünk origami mutatványokat az összehajtott állapotban levő karton szavazóurnákon, sőt "fülkéken"!! Mint később kiderült, minden fülkére szükség lett, mert a népek csak jöttek és jöttek.

Már hat után tíz perccel megjelentek az első Guinness rekorderek. Elképzelni nem tudom, mi értelme van reggel hatkor szavazni. Talán az éjszakai műszakosok toldották meg munkanapjukat két x-szel. Nem tűntek álmosnak, de lehet, hogy pont nekik nem sikerült a körben elhelyezett egymást metsző két vonal? Félelmetes ugyanis, hogy vannak emberek, akik nem képesek megérteni a szavazólapokon található egyetlen instrukciót: A két egymást metsző vonal pontos pozicionálását a papíron. Így fordulhatott elő az esti számlálás során, hogy egyértelmű volt ugyan, kire adta voksát a polgár, de a "V" betűt kénytelenek voltunk érvénytelennek tekinteni, mivel sehogy sem metszette egymást a tinta. Volt, aki poénosan - legalább is azt hitte, hogy poénos volt - mind a nyolc pártot beikszelte. Legalább ő tudott ikszeket rajzolni. Akadt választópolgár, akinek valamilyen rejtélyes oknál fogva nem sikerült különbséget tenni a két legnagyobb párt között az elmúlt hetek, hónapok során, s mivel döntésképtelennek bizonyult, mindkettőre szavazott. Összesen talán tizenöt érvénytelen voksot találtunk a hétszázvalamennyi közül, ami nem is rossz arány.

De visszatérve a nap legelejére. Rádióval felszerelkezve érkezem, aminek köszönhetően napközben figyelemmel kísérhetjük az országos részvételi arányokat. Örömmel állapítottuk meg mindig, hogy az adott órában nálunk már magasabb volt az emberek előfordulása, mint országosan. Emeltük az átlagot!

Izgalmas esemény a mozgóurna helyszínre szállítása. Trikolórral átfűzött, címeres kartondobozzal szaladgálni a városban felemelő érzés volt, annak ellenére, hogy mindössze két szavazatot nyelt el a hatalmas űrtartalom. Ennek következtében a nap nagyobbik részét inkább a szavazókörzetben töltöttem, szorgalmasan "őrködve a választások tisztasága felett". Ezért vannak ugye a pártdelegáltak. Szerencsére semmi szabálytalanság nem történt, csupán a feleségének segítő lelkes állampolgárt kellett odébb terelgetni néha a fülke környékéről. "Úgyis ugyanarra szavazunk!" neheztelő szavak kíséretében ódalogtak arrább az értetlenkedő emberek, akik válaszul "Akkor meg úgyis tudja, kire voksol az asszony!" típusmondatot kapták. Az az érzésem, sok férfi nem bízik a feleségében - így választásokkor sem. Hiszen, ha már otthon órákig beszélték az iksz megfelelő helyét, talán el kellene hinni szegény emancipálatlan teremtésnek, hogy valóban az instrukcióknak megfelelően jár el.

A szavazókörzetünkben 73%-os részvételi aránnyal zártunk, ami megfelelt az országos átlagnak. Jó érzés volt tapasztalni, hogy nem maradtak közömbösek az emberek, sorsuk iránt.

A legizgalmasabb munka este hét óra után kezdődik. Ajtók becsukva, függöny elhúzva, asztalok összetolva. Tollak elrakva, zakó levéve, rádió kikapcsolva. Először gondosan megszámoljuk és elpakoljuk a fel nem használt szavazócédulákat, majd az urnazáró címkéket feltépve, kiborítjuk az asztalra a több száz borítékot. Első nekifutásra a borítékoktól szabadítjuk meg a demokratikus voksokat, majd ezt követően különválasztjuk az egyéni jelöltes és a listás szavazatokat. (Gyengébbek kedvéért az A4-es lapot és a hosszú csíkot). Az egyéni jelöltek szelektálásával folytatjuk, szépen gyűlnek is a kupacok az egyes reménybeli képviselők javára. Mivel gondosan kerültem eddig is nevek, pártok említését, most sem teszem. Mindössze annyit érdemes megjegyezni, hogy két jelölt toronymagasan, egy másik kicsit tőlük leszakadva gyűjti szavazatait. A többi pedig leginkább sehol sincs. Többszörös, rotációs módszerrel végzett átszámolás következik mindenkinél, bár a törvény csak egy számolást tesz kötelezővé. Hárman is leellenőrzünk egy-egy kupacot, mind az egyéni jelölt, mind az országos lista esetében.

Kupacok átkötve, leragasztva, lepecsételve. Jön a jegyzőkönyvezés, s úgy tíz óra tájékán kezd szétszéledni a demokratikus sokadalom. Két "önkormányzatisra" még hosszú éjszaka vár, hiszen a jegyzőkönyveket el kell szállítaniuk a hivatalba, s ott meg kell várniuk, míg számítógépre viszik az adatokat. Én pedig igyekszem haza, s televízión kísérem tovább figyelemmel a mai választás eredményeit.

Bár az egész vasárnapom ugrott, s ez így lesz a második fordulóban is, mégsem bántam meg a részvételt. Mindössze annyit sajnálok, hogy nem hozhattam haza, emlékbe egy szavazócédulát sem.

Péter Hunor (hunor@index.hu)