Szörényi Levente, a magyar beat-nemzedék egyik legendás képviselője, számos sláger és zenés színpadi mű szerzője újabb színekkel gazdagította a róla kialakított képet. Az ismert művész és közszereplő ezúttal amatőr történelemkutatóként is bemutatkozott Várpalotán a Jó Szerencsét Művelődési Központban, a Várpalotai Esték sorozat márciusi vendégeként.

Az élénk érdeklődéssel kísért esemény (a körbeadott jelenléti ív tanúsága szerint a média képviselőivel együtt hatvanhárom, többségében középkorú hallgató volt kíváncsi Szörényi Leventére) a művész kívánságára rendhagyó módon, a közönség kérdéseivel kezdődött. A válaszokból lassan kirajzolódott az előadó pályájának formálódása, a Kádár-rendszer politikai hatásai által kiváltott ellenérzéseiből kialakult meggyőződéses konzervatív beállítottsága.

Megtudtuk, az ő fantáziája és keze munkája alkotta az MDF logojaként ismert szimbolikus tulipánt, és azt is, hogy ismert nyilatkozata után - amelyet Londonban a Szabad Európa Rádiónak tett - a budapesti fellépések letiltása miatt egy évig az Illés lett a "vidék legjobb zenekara". Szörényi megvallotta, ő bizony gyakran hallgatja a botrányosként emlegetett Pannon Rádió adásait, s bár a zenei szerkesztést tragikusnak, a programját sok ponton támadhatónak tartja, a kemény politikai szövegekkel egyetért.

Egy másik kérdésre, amely a magyaroknak a történelemben oly sokszor átélt idegen uralom alá vetettségével kapcsolatban firtatta: "miért hagytuk, hogy így legyen?", a művész rámutatott; a magyar nép karakterénél fogva mindenkit szívesen fogadott, engedett be az országba, és a hálátlan idegenek apránként kiszorítottak bennünket saját pozíciónkból. Felvetette, talán Koppány legyilkolása is hiba volt, hiszen ő a nemzeti öntudat megtartásának mindenek feletti elsőségét szuggerálta a magyarság fennmaradásának egyetlen esélyeként.

Korábbi zenésztársairól szólva elmondta, hogy amit ők a rendszerváltás előtt közösen csináltak, az helyes volt, és jó az embereknek is. A politikai paletta kiszélesedésével azonban hamar kiütköztek jelentős világnézeti különbségeik, ami gátját szabta a további együttműködésnek.

A magyarság nemzeti jellegét, karakterét érintve hallhattuk, Szörényi egyfajta rezervátumi életformához hasonlítja a spirituális, álmodozó alkatú "turáni fajta" magyarság létezését a Kárpát-medencében, a sok egymással rokon, de tőlünk nagyon különböző népcsoport között.

A kérdések lassanként elfogytak, s a válaszok egy része is átcsúszott az est második felét kitevő történelmi tárgyú előadás témakörébe. A művész az Attila című színdarab alkotását megelőző kutatásainak eredményéről a hun vezér valaha volt városának feltételezett helyét bizonyító okfejtésben számolt be a hallgatóságnak. A különböző történelmi korokból származó metszetekkel és írásos dokumentumokkal alátámasztott állítás szerint Attila városa valahol a mai Budakalász, Pilisborosjenő és Pomáz között, az Ezüsthegyen terült el. A feltételezések szerint onnan nem messze a Bera-patak forrásánál temették el a honfoglalóként is ismert Árpád vezért.

A hivatásos történészek egy része azonban nem azonosul a vázolt elmélettel.

Gál László (részlet a Várpalotai Hírlap-ban megjelent írásból)