A Veszprémi önkormányzat Hegyeshalmi Lászlónak a városért, a művészetért, az ember által létrehozott érték megőrzéséért és gazdagításáért "Veszprém Város Díszpolgára" címet adományozott. A díjat Dióssy László polgármester adta át a volt színi-direktornak, színházszervezőnek, galéria-tulajdonosnak. Életútját és pályáját ismerhetik meg.

Hegyeshalmi László Rákoshegyen született 1933. április 15-én. Szülei pedagógusok voltak. Középiskoláját a váci piarista gimnáziumban végezte. Két felsőfokú diplomával rendelkezik. Az ELTE bölcsésztudományi karán magyartanári oklevelet szerzett, míg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturgia, színházelmélet szakon végzett. Hivatásos előadóművészi engedélye is van. Kezdetektől fogva a város művelődését szolgálta.

A színház: Hegyeshalmi László eddigi életútja a művészetek, az értelem, az érték fontosságának, s életünket gazdagító hatásának szolgálatában telt el. Olyan közvetítője volt ennek a meghatározó emberi kategóriának, amely kitöltötte és nemessé tette minden cselekvés lehetőségét, amelyet a sors rendelt számára. Ezt az életutat a színház fogja keretbe és határozza meg. A színház varázslat, csoda, mirákulum, amelynek eredendőjét senki nem tudja megfejteni. De átélni nap mint nap egyedülálló lehetőség. Amelyet mi veszprémi polgárok is élünk, hiszen több mint négy évtizede van már színházunk. Amelynek szervezői között ott van az ifjú Hegyeshalmi László, majd pár esztendő multán már egyik vezetője, s három évtizeden át szorgalmas és alázatos munkatársa, mígnem 2002-ben újra kezdi a színházi létet, mert nyilvánvaló, csak így teljes az élete.

A kezdet: Meglepő módon ez is Veszprémhez kötődik, hiszen 1948-ban, váci diákként a veszprémi színházban lép először a világot jelentő deszkákra, a váci és a veszprémi piarista gimnáziumok művészeti találkozóján.

Hegyeshalmi László a Petőfi Színház nagy korszakának volt tanúja, majd tudatos és cselekvő irányítója. Annak a korszaknak, amikor Veszprémbe járni, Latinovits-ot látni sikk volt, életre szóló élmény a veszprémi színházbarátoknak. Ő volt itt, amikor egy évadban tíz /!/ magyar kortárs drámát mutattak be. Ő volt résztvevője Németh László és Illyés Gyula művei folyamatos színpadra állításának. Rendezője a közép-európai, majd az európai költőtalálkozóknak. Kiépítette a sepsiszentgyörgyi színházzal az együttműködést, akkor, amikor a két ország között, finoman szólva is bonyolult volt a kapcsolat. Az európai rangú lengyel színházi kultúra veszprémi jelenléte szinte mindennapos volt az ő idejében.

S az ő nevéhez fűződik a színház rekonstrukciója. A hatalmas felújítási munka megszervezése, lebonyolítása, s mindeközben a színházi élet folyamatos működtetése életre szóló, egyszeri és csodálatos feladat volt számára.

Az első hívó szóra újra ott volt a színháznál, a jubileumi évad nyitásán vallomásos verset mondott és átvehette az örökös tagsági díját. Elfogadta a felkérést a Művészeti Tanácsba, újra ott van minden premieren. És újraindította a felolvasó színpadot. Nemeskürty Istvánt rávette, hogy ismét előadhassák a Rekviem egy hadseregért című produkciót. És jöhet a következő előadás, aztán a következő… Hegyeshalmi László a színpadon él, a közönségért él, a művészetért él.

A zene: Hegyeshalmi László összetett életútjában nagyon fontos szerepet töltött be a zene. 1962-től közel két évtizeden át az Országos Filharmónia megyei képviselője is volt. Ő gondozta az ifjúsági és bérletes hangverseny évadokat. Ki tudja ma már, hogy ő alapította meg, s tette rendszeressé a hangversenyeket a veszprémi várban, gazdája volt a tihanyi orgonahangversenyek első évadjainak és a keszthelyi kastély-koncerteknek.

A képzőművészet: Hegyeshalmi László nyugdíjba vonulása után jutott el a galéria alapítás gondolatáig. Más ember ilyenkor leül a tévé elé, és végre nyugton marad annyi izgalmas és szívet-próbáló esztendő után. Hegyeshalmi László megszólította művész barátait, azokat is, akiket a színházban ismert meg, akikhez a rekonstrukció művészeti szakaszában került közel, a városban élőket, a megyéhez kötődőket és az ízlés csinosítására létrehozta a Mestermű Galériát. Csak kortárs műveket állít ki. Csak értéket állít ki. Reménytelen vállalkozás…

S a Galéria mégis létezik, immár tíz esztendeje. Minden kiállítása esemény. A megnyitó mindig komplex élményt nyújt, zene és vers egyaránt felhangzik a szép gondolatok mellett. S bent a Galériában, a kiállított szép képek között időnként könyvbemutatók zajlanak, a művészek új műveikről beszélnek, jeles alkotókra emlékeznek. A Galéria így lett a város egyik meghatározó, működő művészeti intézménye, de az egész súlya, felelőssége és öröme Hegyeshalmi Lászlóé. S persze a miénk, legalábbis az utóbbi, az öröm. Mert a szólamok helyett így válik Veszprém valóban a kultúra, a művészetek városává. A pannon műveltség így lesz fogalomból létező valóság.

Praznovszky Mihály